Ugrás a fő tartalomra

Néha olyan kevés is elég.

Egy mondat a telefonban: FOLYTASD A BLOGOT.
Egy komment a bejegyzés végén: tetszik a hozzáállásod.
Egy kivitelező-jelölt arcán átsuhanó hitetlenkedés: Azért az nem olyan nagy was ist das, beépíteni ide ajtónak azt a szekrényajtót.

(Még nem is meséltem, az egyik jelölt - akit úgy ajánlottak, hogy nagyon kreatív - miután megszemlélte a helyszínt és az elvégzendő munkát, hosszasan tűnődött azon, hogy hol fogja megbontani a tetőt az ajtó rögzítése miatt. Fél órányi tipródás után gondoltam segítek rajta, elárultam neki, hogy a tetőt egész biztosan NEM FOGJA MEGBONTANI SEHOL - legalábbis a mi házunkban -, egyrészt, mert az ácsoktól már elbúcsúztunk, másrészt, mert már belülről is kész a gipszkartonozás, harmadrészt, mert ki hallott már ekkora baromságot, hogy egy szobaajtó beépítése miatt megbontani a tetőt.

Szerintem az is jót tett az építkezősdinek, hogy egyre inkább rá tudunk lazulni, a lényeg megvan, a kisasszonyoknak van saját szobájuk, minden más csak extra. Ha az újabb kivitelező jelölt is reménytelen, akkor sincs baj, mert majd a következő, aki két hét vagy két hónap múlva jön castingra, lesz az, akire nyugodt szívvel bízzuk rá a munkát.

Jött ez az ember, aki szerint sima ügy a szekrény-ajtó beépítése. A döbbenettől vakmerővé váltam, és tovább kérdeztem. 
Hogy ha esetleg beépítené a szekrény-ajtót, azt a hiányzó másfél méteres falszakaszt is lehetne-e, hogy esetleg....????
Igen.
(He? Ennyi? Ilyen simán?) De épp ott lóg be a tető, az nem gond?
Nem.
(???!!! Na jó, én ezt nem bírom így tovább, muszáj 21-re is lapot húznom.) Szóval belóg itt a tető, ráadásul két oldalról is, mindenképp lesz még egy éles sarok az ajtó miatt, annyi él és sarok lesz ezen a kis helyen, hogy azt találtuk ki, valahogyan lágyítani, gömbölyíteni kellene ezt a  részt. Azt a kis falat ívesre kellene építeni. ????????? (= kérdő tekintet)
Nem lesz egyszerű, de megcsinálom.
Mikor? (Mikormikormikormikor? Még ma délután hozzákezd?)

Sok kép nem készült, de a lényeg látszik.
A szekrény-ajtó már a helyén.




Ugyanaz a másik oldalról:


Az íves fal is kezd alakulni.



Hát így. Folyt köv. 






Megjegyzések

  1. Nagyon hűségesen nézegetek fel a blogodra, eszembe jut hetente, kéthetente, háromnaponta, mikor hogy. Annyira boldog vagyok, hogy végre új bejegyzést tettél közzé. :D Alig vérom, hogy majd láthassam a tetőtér minden zegét-zugát (mert remélem lesz majd róla poszt szépen befotózva, ha már ennyit olvasok)! Nagyon ügyesek vagytok, irigylem a türelmeteket. Csak így tovább! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem, hogy ne okozzak csalódást. Nagyon sokat jelentenek ezek az olvasói megjegyzések, köszönöm neked, hogy írtál.

      Törlés
  2. Akkor összeszedem magam, hogy méltó legyek az elismerő szavakra. Köszönöm.

    VálaszTörlés
  3. Nahát, milyen kellemes, új külső fogadott :)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, ráfért már a frissítés. Igyekszem bejegyzést is összehozni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe