megcsörrent a telefon, hívott az ács ácsunk, hogy volt vásárolni, megvett mindent, ami kell. Annyira váratlanul érkezett a szombat délelőttünkbe ez a bejelentés, hogy csak néztünk egymásra a Párommal, hogy mit is kellene erre mondanunk. Aztán csak leesett, hogy a fatelepen shoppingolt az ács, megvette a tetőnkhöz a szükséges faanyagot.
(Megvan a faanyag a tetőnkhöz! Hurrá!)
És hogy amit kell, már le is gyalulta.
(Már le is van gyalulva!)
Mikor leszünk otthon, mert áthozná...
(Hozza a fát! Hurrá!)
Az ács-casting során egyedül ez az ember volt, akivel a tetőnkön elvégzendő ácsmunkák részleteibe is belementünk. (Az összes többi megelégedett az "a-tetőt-jól-meg-kell-erősíteni-a-tetőt-jól-megerősítjük-és-akkor-a-tető-jól-meg-lesz-erősítve" mantrával.) Így jutottunk el a lambéria (ragalja, stablon, ki hogy ismeri) kérdéséig. Hogy milyet szeretnénk?
Mint a mostani, csak ne legyen korhadt.
Jó, akkor olyan lesz.
(Olyan lesz a tető alján a lambéria, amilyet szeretnénk! Hurrá!)
A lelkesedésünk csak fokozódott, amikor elmondta az ács, hogy sokkal könnyebb, egyszerűbb ezt a faanyagot még beépítés előtt, lent, a földön festeni, mint amikor már fönt van a tetőn, ezért ő azt szokta csinálni, hogy pár nappal a kezdés előtt odaviszi a faanyagot, hogy a tulajnak legyen ideje lefesteni, amilyenre szeretné.
(A casting során egyetlen egy ács egy fél mondat erejéig kitért a lambériára, hogy az ár tartalmazza a lambéria festését egy rétegben mahagóni színű lazúrral. A mahagóni hallatán nagyon magasra szaladhatott a szemöldököm, mert gyorsan elkezdte magyarázni, hogy az a legszebb, ezért nagy tételben veszi a festéket, és mindenütt azt használja. Tudom, ízléssel nem vitatkozunk, de nálunk senkinek nem tetszik a mahagóni. És akkor még fizessünk is érte, hogy évekig nézhessük, ami nem tetszik? Ráadásul egy réteg lazúrral összemaszatolni a faanyagot nem több, mint látszatintézkedés. Én még a klasszikus iskola híve vagyok, egy réteg alapozó + két réteg festék.)
Az ács-casting során egyedül ez az ember volt, akivel a tetőnkön elvégzendő ácsmunkák részleteibe is belementünk. (Az összes többi megelégedett az "a-tetőt-jól-meg-kell-erősíteni-a-tetőt-jól-megerősítjük-és-akkor-a-tető-jól-meg-lesz-erősítve" mantrával.) Így jutottunk el a lambéria (ragalja, stablon, ki hogy ismeri) kérdéséig. Hogy milyet szeretnénk?
Mint a mostani, csak ne legyen korhadt.
Jó, akkor olyan lesz.
(Olyan lesz a tető alján a lambéria, amilyet szeretnénk! Hurrá!)
A lelkesedésünk csak fokozódott, amikor elmondta az ács, hogy sokkal könnyebb, egyszerűbb ezt a faanyagot még beépítés előtt, lent, a földön festeni, mint amikor már fönt van a tetőn, ezért ő azt szokta csinálni, hogy pár nappal a kezdés előtt odaviszi a faanyagot, hogy a tulajnak legyen ideje lefesteni, amilyenre szeretné.
(A casting során egyetlen egy ács egy fél mondat erejéig kitért a lambériára, hogy az ár tartalmazza a lambéria festését egy rétegben mahagóni színű lazúrral. A mahagóni hallatán nagyon magasra szaladhatott a szemöldököm, mert gyorsan elkezdte magyarázni, hogy az a legszebb, ezért nagy tételben veszi a festéket, és mindenütt azt használja. Tudom, ízléssel nem vitatkozunk, de nálunk senkinek nem tetszik a mahagóni. És akkor még fizessünk is érte, hogy évekig nézhessük, ami nem tetszik? Ráadásul egy réteg lazúrral összemaszatolni a faanyagot nem több, mint látszatintézkedés. Én még a klasszikus iskola híve vagyok, egy réteg alapozó + két réteg festék.)
Kép innen |
- És. Ha én. Fogok. Egy fekete meg egy fehér lazúrt. És. Csak úgy simán. Minden kevertetés nélkül. Összeborítom. Akkor mi lesz???
- Szürke. Akkor meglesz a szürke lazúrunk.
Vettünk hát egy bödön alapozót, egy bödön fekete meg egy fehér lazúrt és egy festékes vödröt. Az volt a koncepció, ha nem jön össze, egy másik boltban még mindig kereshetünk szürke lazúrt, vagy kevertethetünk. Vagy marad a mahagóni.
Persze, hogy nekem kellett a legbátrabbnak lenni, meg amúgy is az én ötletem volt, így hát összeborítottam a két festéket, és egy darab gallyal nekiálltam összekeverni.
Már ez a márványos, félig elkevert változat is általános tetszésnek örvendett:
És íme, a végeredmény. A kisasszonyok rögtön mondták is, hogy ez épp olyan színű, mint a kedvenc kabátom.
Vagy mint a kerti asztal.
Jó lesz nekünk ez a szürke :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése