villanyász úgy jött a helyszíni megbeszélésre, hogy hozta az alaprajzot magával több példányban kinyomtatva. Megálltunk a ház sarkánál, mi mondtuk, hogy oda szeretnénk egy kapcsolót, ő ezt berajzolta az alaprajzra, majd elindultunk befelé a házba, hogy itt lenne a lámpa, berajzolta azt is, az ajtónál meg ugyanahhoz a lámpához a másik kapcsoló, azt is berajzolta. És így végigjártuk a házat, ő végig rajzolta, hogy mit szeretnénk és hová. Amikor egy alaprajz megtelt vonalakkal, elővett egy másikat, arra rajzolta a konnektorokat. Az alternatív kapcsolásainkat elsőre megértette, annyira, hogy elmondta, létezik olyan, hogy párhuzamos alternatív villanykapcsoló, ami épp arra való, amit mi szeretnénk, hogy két, egy helyiségben, párhuzamosan egymás mellett lévő alternatív kapcsolást egy kapcsolóról lehessen működtetni.
(Ez a gyakorlatban úgy néz ki, mint egy átlagos csillárkapcsoló. Egy négyzet alakú villanykapcsoló, benne két, felváltva és együtt is billenthető téglalap. De senkit ne tévesszen meg a látszat, a csillárkapcsoló nem párhuzamos alternatív kapcsoló, bármennyire is próbálnak meggyőzni a barkácsáruház elektromos osztályán :-) Én három eladót fogyasztottam el, végül osztályvezetői szintig jutottam, akinek már csak beosztásából adódóan is muszáj volt megértenie, mit beszélek, ezért az ámulva bámuló kollégái szeme láttára visszamondta, amit én magyaráztam, hogy jól értette-e, majd le is rajzolta, majd megmutatta a csillárkapcsolókat, hogy ez kell nekem.)
Tőle kaptuk a legkorrektebb, legrészletesebb árajánlatot. Biztosan az is szerepet játszik benne, hogy ő megértette, mi lenne a feladat.
Amikor megérkeztek, majd' egy órán át csak pakoltak ki a kocsiból. Létrákat, gépeket, szerszámokat, és rengeteg, rengeteg vezetéket. Aztán felberregtek a vésők, kezdődött a tényleges munka.
Szeretem, ahogy a villanyászok dolgoznak. Nem kapkodnak, de nem is lazsálnak, szép, egyenletes tempóban haladnak - legalábbis nálunk még csak ilyen villanyász dolgozott -, nyugodtan, higgadtan. És le a kalappal a villanyászaink előtt, hogy végig higgadtak tudtak maradni, mert a házunk annyi meglepetést tartogatott számukra, hogy a két naposra tervezett munkát végül 4 nap alatt tudták befejezni.
Arról, hogy mit művelnek a kivitelezők, sokat írtam már a blogon, de úgy érzem, eljött az ideje az önkritika ritka pillanatainak is. Mert azért velünk, megrendelőkkel sem egyszerű. Szerintem többek között azért is olyan drágák az árajánlatok, mert a kivitelezők tudják, tapasztalják, hogy soha nem annyi lesz a munka, mint amennyiről az elején szó volt. "Csináljátok még ezt is meg, ha már úgyis itt vagytok, ez úgyis csak egy kis meló, semmiség az egész..." Persze, hogy mi is belecsúsztunk ebbe. Felrakattam a villanyászokkal pluszban az összes lámpát és szerelvényt, egy konnektort egy méterrel odébb rakattam, és egy poén miatt kaptam egy konnektort pluszba a villanyóraszekrénybe. Épp ezért, amikor az elszámolásra került a sor, mi felfelé kerekítettünk. A jó kapcsolat alapja a pontos elszámolás.
Azóta erre a látványra jövünk haza. Van még mit szépíteni rajta, de már legalább nincs sötét.
(Ez a gyakorlatban úgy néz ki, mint egy átlagos csillárkapcsoló. Egy négyzet alakú villanykapcsoló, benne két, felváltva és együtt is billenthető téglalap. De senkit ne tévesszen meg a látszat, a csillárkapcsoló nem párhuzamos alternatív kapcsoló, bármennyire is próbálnak meggyőzni a barkácsáruház elektromos osztályán :-) Én három eladót fogyasztottam el, végül osztályvezetői szintig jutottam, akinek már csak beosztásából adódóan is muszáj volt megértenie, mit beszélek, ezért az ámulva bámuló kollégái szeme láttára visszamondta, amit én magyaráztam, hogy jól értette-e, majd le is rajzolta, majd megmutatta a csillárkapcsolókat, hogy ez kell nekem.)
Tőle kaptuk a legkorrektebb, legrészletesebb árajánlatot. Biztosan az is szerepet játszik benne, hogy ő megértette, mi lenne a feladat.
Amikor megérkeztek, majd' egy órán át csak pakoltak ki a kocsiból. Létrákat, gépeket, szerszámokat, és rengeteg, rengeteg vezetéket. Aztán felberregtek a vésők, kezdődött a tényleges munka.
Szeretem, ahogy a villanyászok dolgoznak. Nem kapkodnak, de nem is lazsálnak, szép, egyenletes tempóban haladnak - legalábbis nálunk még csak ilyen villanyász dolgozott -, nyugodtan, higgadtan. És le a kalappal a villanyászaink előtt, hogy végig higgadtak tudtak maradni, mert a házunk annyi meglepetést tartogatott számukra, hogy a két naposra tervezett munkát végül 4 nap alatt tudták befejezni.
Arról, hogy mit művelnek a kivitelezők, sokat írtam már a blogon, de úgy érzem, eljött az ideje az önkritika ritka pillanatainak is. Mert azért velünk, megrendelőkkel sem egyszerű. Szerintem többek között azért is olyan drágák az árajánlatok, mert a kivitelezők tudják, tapasztalják, hogy soha nem annyi lesz a munka, mint amennyiről az elején szó volt. "Csináljátok még ezt is meg, ha már úgyis itt vagytok, ez úgyis csak egy kis meló, semmiség az egész..." Persze, hogy mi is belecsúsztunk ebbe. Felrakattam a villanyászokkal pluszban az összes lámpát és szerelvényt, egy konnektort egy méterrel odébb rakattam, és egy poén miatt kaptam egy konnektort pluszba a villanyóraszekrénybe. Épp ezért, amikor az elszámolásra került a sor, mi felfelé kerekítettünk. A jó kapcsolat alapja a pontos elszámolás.
Azóta erre a látványra jövünk haza. Van még mit szépíteni rajta, de már legalább nincs sötét.
 |
| Azért a mécsesekhez továbbra is ragaszkodunk. |
 |
| Vezeték a lépcső fölötti csillárnak. Egyelőre csak feldobva a födémre. |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése