Ugrás a fő tartalomra

A zöld ötven árnyalata

Még csak alakultak a tervek, de mi az építésszel már teljesen belelovaltuk magunkat és egymást a műfűbe. Hogy az milyen nagyszerű dolog, és mennyi helyen fel tudnánk használni, képeket küldözgettünk és ötleteket adtunk egymásnak, 

Kép innen
Kép innen
Kép innen

Kép innen


Kép innen
Elég sok ilyen képet végignéztem, és teljesen tudtam azonosulni a gondolattal, hogy nekünk műfű kell. (És csak nagyon halkan hallottam a fejemben dédike szavait, miszerint "műizé, műmicsoda, műf*sz".) De hová? Be a házba, igen, bentre, naná, majd kintre, ott van igazi is!
Rakjunk mondjuk műfüvet ... aaaaaa..... hát mittudoménhová, de valahová kell. 
Aaaaaa ...... wc-be! Ott úgyse nagyon látszik :-/ (?????????)
Mégis, ez az ötlet mindenkinek nagyon tetszett, hogy milyen jól fog kinézni, MINDEN hófehér lesz, és a padlón a zöld műfű! Amúgy is igyekszünk (akkor még igyekeztünk) szem előtt tartani azt az elvet, hogy egy helyiségbe egy hangsúlyos elem elég. 

Azóta én átgondoltam, hogy ahol fiúk vannak, ott takarítás szempontjából a wc padlóján nem a legszerencsésebb ötlet a műfű, márpedig ahol vannak lányok, ott előbb-utóbb lesznek fiúk is.
De akkor már nem volt megállás, elindultunk a lejtőn :-)

Barkácsáruházban tétováztunk a dögunalmas nagy fehér izék (= vízmelegítők) közt, a párom elment eladót keríteni, én a kérdéseimet gyűjtögettem, a kisasszonyok látványosan unatkoztak... Persze ők nem is akartak jönni, csak úgy tudtam rábeszélni őket erre az egészre, hogy talán megmentünk néhány virágot is.
- Jaj, édes rózsám, csak azt a fancsali arcodat ne látnám, hát menjetek el, nézzétek meg a wc ülőkéket, próbáljatok olyat keresni, ami mindkettőtöknek tetszik. (Az volt a legközelebb a vízmelegítőkhöz.)
Mire megbeszéltük az eladóval, hogy ő semmit nem tud a kérdéses termékről, azon kívül, ami ki van írva (az ára és a méretei), de sokan viszik, szerintünk is annyira jó??? (Igazából azt terveztem, hogy ezt a kérdést mi fogjuk feltenni, és az eladó válaszol majd rá, de így tényleg mulatságosabb.), a kisasszonyok elégedett mosollyal az arcukon értek vissza hozzánk, hogy megegyeztek, megvan az igazi, kiválasztották, hogy milyen lesz a wc ülőke, és örüljek, mert a műfűhöz is illik.



Ja, hogy azt elfelejtettem mondani, hogy nem lesz műfű? Nem baj, ez az ülőke nekik akkor is megfelel.


Ui a műfű rajongóinak: Lesz a házban műfű. Azt még nem tudjuk hol, de lesz :-)













Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe