Mit rajzok, tervek! Szépek, színesek, érthetőek, épp nekünk valók. Rögtön három változat is készült.
Az első rendben volt. Nagyon. De tényleg. Rögtön megtetszett, annyira, hogy mi teljesen belezuhantunk, kérdezgettünk, tervezgettünk, hogy melyik szoba kié lehetne, és azt nézd, egy csigalépcső!, és de jó, körablak!, milyet szeretnénk, hogy nyíljon?, és ide kellene egy ilyen lámpa, de akkor ne ott legyen a villanykapcsoló. Mi boldogan folytattuk volna ezt estig is akár, de az építész szólt, hogy ő azért megmutatná a többit is.
Na jó, legyen, biztos sokat dolgozott vele, meg azért nekünk is jobb, ha tudunk választani, lássuk a második változatot. Az is rendben volt, tetszett is, de hogy mennyire, azt meg nem tudnám mondani. Nem szép dolog, de bevallom, annyira bele voltunk zuhanva az első változatba, hogy a másodikra nem nagyon figyeltünk, azóta sem vettük elő egyszer sem :-(((
És a harmadik. Na az csodaszép volt. Csak ámultunk, meg bámultunk (erre azért már jobban figyeltünk, kihevertük a meglepetést, amit az első változat okozott), ilyen szépet mi még csak lakberendezési magazinokban láttunk, de hogy a mi házunk lenne... Talán majd egy másik életünkben. Annyira szép volt, és annyira nem mi voltunk, hogy azokat a rajzokat sem vettük elő azóta sem.
De az első változat, na az igazán nekünk való volt.
Mert volt benne csigalépcső. Ráadásul éppen jó helyen, a földszinti értelmetlen térnek ezzel értelmet, funkciót, szépséget adva. (Tudtuk mi már az elején, hogy egy jó építész külső, szakmai szemmel tudna valamit kezdeni azzal a szerencsétlenül alakult hellyel.)
És a körablak.
És a terasz, az is, milyen kézenfekvő, nagyszerű ötlet, hogy ez nekünk soha nem jutott volna eszünkbe, pedig tényleg, ez a tökéletes megoldás.
És az íves falak. Mennyivel jobban néz ki, hogy nem egyenesek, sarkosak a terek, hanem a csigalépcső ívét követik. És tényleg csak annyin múlik, hogy kicsit máshogy kell a téglát rakni.
És, váratlan meglepetésként egy gardrób. Mert ahol három lány van, ott mindig jól jön a plusz tárolóhely.
Na, erre érdemes aludni néhányat.
És a harmadik. Na az csodaszép volt. Csak ámultunk, meg bámultunk (erre azért már jobban figyeltünk, kihevertük a meglepetést, amit az első változat okozott), ilyen szépet mi még csak lakberendezési magazinokban láttunk, de hogy a mi házunk lenne... Talán majd egy másik életünkben. Annyira szép volt, és annyira nem mi voltunk, hogy azokat a rajzokat sem vettük elő azóta sem.
De az első változat, na az igazán nekünk való volt.
Mert volt benne csigalépcső. Ráadásul éppen jó helyen, a földszinti értelmetlen térnek ezzel értelmet, funkciót, szépséget adva. (Tudtuk mi már az elején, hogy egy jó építész külső, szakmai szemmel tudna valamit kezdeni azzal a szerencsétlenül alakult hellyel.)
És a körablak.
És a terasz, az is, milyen kézenfekvő, nagyszerű ötlet, hogy ez nekünk soha nem jutott volna eszünkbe, pedig tényleg, ez a tökéletes megoldás.
És az íves falak. Mennyivel jobban néz ki, hogy nem egyenesek, sarkosak a terek, hanem a csigalépcső ívét követik. És tényleg csak annyin múlik, hogy kicsit máshogy kell a téglát rakni.
És, váratlan meglepetésként egy gardrób. Mert ahol három lány van, ott mindig jól jön a plusz tárolóhely.
Na, erre érdemes aludni néhányat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése