Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2014

Halloween hangulatban

telik nálunk az őszi szünet. Boszorkányok, pókok, fekete macskák, sütőtök és ezek tetszőleges kombinációi minden mennyiségben. A boszorkány-jelmez könnyen megvan, fekete póló, pulcsi, harisnya, szoknya mindig van a háznál. De milyen legyen a boszorkány frizurája? Az én szempontomból mindegy, milyen a frizura, csak ne lógjon a boszorkány szemébe, és könnyen, gyorsan, olcsón megússzam. A boszorkányok különlegesre vágytak, csajosra, kicsit ijesztőre, mégis szépre. Így történt, hogy az iskolai bulin pókos kontyot viseltek a boszorkányaim. Kontyfánk, hullámcsat, hajgumi mindig van a háznál, így csak 4 fekete zseníliadrótot  és 2 öntapadós szemet kellett vennem. És beáldoztam egy fekete harisnyát az Ügy érdekében. Tarkóra csuri, szép, nagy konty. A harisnya lábfej részét levágtam, ráhúztam a kontyra, egy hajgumival rögzítettem. A drótokat kettévágtam, ezekből lesz a pók nyolc lába, mégpedig úgy, hogy két oldalról beleszurkáltam a kontyba, majd kicsit

Várni, csak várni, mindig csak várni...

Néha úgy tűnik, folyamatos várakozás az élet. Hogy a nagy várásban könnyebben megtaláljuk magunkban a türelmet,  több megoldást is  kitaláltam már.  És itt a legújabb. Papírboltban kapható etikett papír. Ez tulajdonképpen egy biankó matrica, az egyik oldala öntapadós, a másik pedig - egyelőre - fehér. Igazi csemege a mostani, matricán szocializálódó generációnak. Különböző méretben kapható, én most olyat vettem, hogy egy A/4-ről 24 öntapadós téglalap szedhető le. Wordben megszerkesztettem a feliratot, rányomtattam az etikettre. A lehúzandó címkéket beszámoztam. 24-től indul a visszaszámlálás. Elővettem a már jól bevált  képkeretet , és az üvegére kívülről felragasztottam az etiketteket. A legkedvesebb nyaralós képeinket összeszerkesztettem egyetlen, A/4 méretű dokumentumba, kinyomtattam, ez került a képkeretbe, aminek az előlapja a felmatricázott üveg lett. Minden reggel lehúzzuk az aznapi etikettet, és egész nap találgatjuk, milyen fényképek rejtőznek mé

A citromos

joghurtkrémlevest Elsőszülöttem kérte egy étteremben. Persze mindnyájan megkóstoltuk, mindnyájunknak ízlett, nagyon, és az első kanál után mindnyájan egybehangzóan állítottuk: citromos Activia! Naná, hogy csinálok én nektek otthon is ilyet! Sőt, csináltok ti magatoknak citromos joghurtkrémlevest, olyan egyszerű, hogy tényleg gyerekjáték elkészíteni. A joghurtokat egy kancsóba borítjuk (lehet persze fazékba, tálba is), hozzáöntünk egy zacskó tejszínt, és felöntjük annyi tejjel, hogy leves sűrűségű legyen. Összekeverjük, és már kész is. Ha már a főzést megspóroltuk, a tálalásnak adjuk meg a módját. (Ezt is az étteremben lestük el :-) A tányérba először apró (vagy apróra vágott) gyümölcsök kerültek, nálunk most épp ribizli és cukordinnye, mert az volt itthon. És egy adag tejszínhab, az fontos, mert az eredeti változatban is volt (és gondolom Menyus is mondta, hogy az jár). És mentalevél. Akinek a pincér szerepe jutott (= kiharcolta, kialkudta, kitárgyalta, kiku

! Ó! IÓ! ... VAKÁCIÓ!

Naná, hogy az iskolában előkerült a  girland . Persze itthon is kerestük a  tavalyit , de nem találtuk meg. Na jó, akkor csinálunk egy újat. Látványosat, gazdaságosat, egyszerűt, gyerekekkel megvalósíthatót. Amit még évekig használni tudunk. A nyári szünet olyan, mint a tenger. Végtelen, időtlen, hullámzó, ezernyi árnyalatban ragyog.. Ha csak eszünkbe jut, jó kedvünk lesz, nem lehet nem szeretni. Eredetileg azt képzeltem, az első kreatív boltban simán veszek tenger mintás kartont, abból csináljuk meg a girlandot, de amikor a sokadik helyen éreztették velem, hogy már megint lehetetlen ötlettel (=hülyeséggel) sikerült előállnom, máshogy próbálkoztam. Kerestem a neten egy képet a tengerről, kinyomtattam 20x50-es méretben, 2 példányban. Felvágtam 8 kis zászlócskára. A zászlókból kivágtam a VAKÁCIÓ! felirat betűit. És naponta felraktunk egyet-egyet. Vakáció! Ui: Azóta felfedeztem, hol lehet megfelelő kartont kapni, majd sor kerül arra is ;-)

Mivel etetnek téged? 60.

Persze még mindig olvasom reggelente a kisasszonynak az ovis étlapot. Egy ideje már nem azt kérdezi, hogy mi lesz a kaja, hanem hogy reggeli vagy uzsonna. Hogy reggelire vagy uzsonnára lesz a felvágott, margarinos kenyér kombó. Mert az majdnem minden nap szerepel az étlapon. A kép nagyítható A képen bekarikáztam, így még jobban látszik, hogy múlt héten 5x kaptak a gyerekek margarinos kenyeret felvágottal. A kedvencem a kedd, amikor reggelire és uzsonnára is az volt - ez újítás, eddig csak naponta 1x juthattak hozzá ehhez a finomsághoz. Friss gyümölcsöt mindössze 1x, hétfőn délben kaptak. Ha jóindulatú vagyok, még a szerdai uzsonna savanyú káposztáját is ide tudom venni, azaz csak tudnám, mert az csak a kiírásban szerepelt, a gyerekekhez már nem jutott el. A menza kínálatát csak a szülinapi torta, keksz ropi és szörp, plusz egy kis szaloncukor színesíti. Mert névnap, szülinap jut minden hétre, a szaloncukor készletek meg simán kitartanak húsvétig. (Még Elsőszülöttem ovis cso

Itt a párja,

elkészült ő is. Egy szende magzsák manólány. Itt kapható.

Azért

a varrógép is előkerül nálunk. Néha - néha. Egy újabb cseresznyemaggal töltött babzsák. Itt kapható. Annyira jó volt újra varrni, hogy készül a párja is.

Kaptunk

egy pulóvert. Gyapjú, összement persze, de annyira a Másodszülöttem színei, hátha tudunk kezdeni vele valamit. Örültünk, megköszöntük szépen.  Próbálta a kisasszony rendeltetésszerűen, pulóvernek hordani. Majdnem jó is volt rá, csak az ujja volt kicsit hosszú, de azt felhajtottuk. Úgy meg nem fért a kabát gumis mandzsettája alá. És amúgy is, túl durva volt, merev, sehogyan sem volt az jó. De annyira tetsziiiik!  Akkor kezdünk vele valamit. Látjátok a pulóverben a szoknyát? Mert az lesz belőle.   Először is kibontottam a pulóver ujját. Aztán levágtam a felső részét a nyakkivágás alatt egyenesre. A két "felső sarkán" látszik egy-egy kis ficak, a karöltő miatt. Az egyik lehetőség, hogy vízszintesen levágom egyenesre, de akkor nagyon mini lett volna. Maradt hát az a megoldás, hogy kifordítottam , és a két oldalán levarrtam azt a néhány centit, majd a fölösleget levágtam. A derékpánthoz a felső részét visszahajtottam, körbevarrtam, gumit fűztem bele

Mi

Holle anyóra számíthattunk, ha már nagyon vártuk az igazi, szánkózós, hóemberépítős telet. A derék öregasszony szigorú volt, de igazságos, a lusta lányt persze megbüntette, a szorgost gazdagon megjutalmazta, és ha ágyazáskor felrázta a párnákat, csak úgy hullott a sok tollpihe, lent, a földi világban meg havazott... (Ha jól emlékszem, még oviban, az egyik dalban a Mikulás rázta a nagy szakállát, és abból hullott a hó, de ez már nagyon homályos emlék.) A kisasszonyok már egy másik világban élnek. Ők Marcotól várják a telet. Mert Marco egy igazi mágus, csodákat tud varázsolni pusztán a gondolata erejével, udvarias, mindig elegáns, jóképű (néha még annál is jobb), és annyira szereti azt a lányt... Ha valaki, hát Marco biztosan tud telet is varázsolni. Hisz' olvastuk.  "A fák lombtalanok és feketék, ágaik fölnyúlnak a tág, ragyogóan kék égbe. A talajt könnyű, vékony hóréteg borítja, amely szikrázóan ragyog a napsütésben. Csodaszép téli nap van, és sok kilométer