is egy sajátos lelkiállapot, még ha kevesebb (sokkal kevesebb) szó esik is róla, mint arról a bizonyos nagybetűs kamaszkorról. Az egyik pillanatban még gyerek az ember gyereke, és édesen eljátszik, normális dolgokról lehet vele beszélgetni, és bújik az anyjához / apjához, de már nem lehet ölbe venni, mert olyan magas, mint a szülei, és órákat tölt azzal, hogy hasal az ágyán, és olvas, és ha mégis beszélgetni támad kedve, olyanokat kérdez, hogy csak pislogunk, normális ez a gyerek? Na, a Rumini épp ezt a korosztályt célozza meg. Ezért lett olyan ez a táska, amilyen. Mint a kiskamaszok. Mert bizony táskát varrtam Rumini témában. A részleteket már ismeritek, most jöjjön az egész: "A" oldal "B" oldal És ha épp az tör rá a gyerekre, hogy égő, és dedós, és ugyan már, akkor kifordítva egy egyszerű, barna táskaként még mindig használható: Azért a Rumini-világ itt is megjelenik