Kézügyesség dolga

Olyan ez, mint amikor ülni, állni, járni, beszélni stb. kezd a gyerek. Mindenki átesik rajta. Elsőszülöttem most lépett abba a korba, amikor neveket húznak. (Azok kedvéért, akiknek nincs gyerekük, vagy ők maguk nem voltak gyerekek, elmondom, hogy ez a névhúzás a magyar közoktatásban általánosan elterjedt szokás. Egy sapkába mindenki bedobja egy kis cetlire felírva a nevét. Mindenki húz egy cetlit, akinek a neve van a cetlin, annak kell ajándékot adnia. Eleinte persze a gyerekek is élvezik. Később már csak a tanárnénik. A szülők az első perctől fogva utálják. ) Szóval Elsőszülöttem hazajött néptánc próbáról ragyogó arccal, hogy megvolt a húzás, és mindenkinek kézzel készült ajándékot kell adnia, mondjuk egy pendelyt vagy egy keszkenőt, ha pedig fiút húzott, akkor egy faragott táncos botot, vagy bokrétát, ilyesmit. Én visszakézből felröhögtem, de kiderült, a gyerek nem viccelt. Sőt, teljesen komolyan elszánta magát, hogy simán hímez egy keszkenőt. Amikor elmondtam neki, hogy azt legi

Így szólt az én Párom egy napos szeptemberi délutánon. (Épp mint az Üvegtigrisben, miszerint Rossz helyen van az a kocsi, Lali. A film végére a szereplők eljutottak a mindent megoldó felismerésig, Toljuk át, Lali! ) - Akkor mássz fel, és vágj le néhányat. - Mi mást mondhattam volna? Főleg, hogy végig azon igyekeztem, hogy ne nagyon  röhögjek, annyira bevette magát a fejembe ez az Üvegtigris jelenet. És én már szeptemberben tudtam, hogy decemberben szükségem lesz néhány nagy ágra :-) Mert persze végignézzük, végigizguljuk, ahogy a városban kirakják a díszkivilágítást, természetesen ott didergünk a főtéren, amikor felkapcsolják a karácsonyi fényeket, az is esemény, amikor felállítják a főtéren a nagy karácsonyfát, és ahányszor csak arra járunk, megnézzük a kis karácsonyfákat is, amit az óvodások, iskolások díszítettek. De a legszebb, a felülmúlhatatlan karácsonyi kivilágítás mégiscsak az Andrássy úton látható. El is megyünk minden évben megnézni, és csak sétálnunk, és gyön

a karácsonyi díszek nálunk is. A  tavalyi ajtódíszek  szabásmintáját átalakítottam egy kicsit. A karácsonyfa arany csengettyű díszeket kapott. Egy kevés szalag, és már a helyére is került, az ablak elé. Nagyon tetszik, ahogy átsüt rajta a fény.

A szeptemberi iskola- / óvodakezdés óta még nem írtam ebben a témában bejegyzést. Egyszerűen azért, mert semmi újat nem tudtam volna mutatni. Ugyanazok az ételek, ugyanazon a színvonalon, mint évek óta mindig.  Néhány hete ugyan felbukkant az étlapon egy hangzatos újdonság, a Szép Juhászné levese, de a kisasszonyok ugyanazzal a kelletlen érdektelenséggel számoltak be róla, mint a már évek óta ismerős ételekről. Bevallom, én eddig még csak nem is hallottam erről a levesről, ezért most a bejegyzés kedvéért rákerestem. Igazából egyetlen valamirevaló találatot  adott a Google, gondolom, más családokban sem hetente kerül az asztalra. " A Szép Juhászné levest a megszokott leveszöldségeken és az omlósra főtt, falatnyi kockákra vágott tyúkhúson túl még a cukorborsó és a vajpuha zöld spárga rügyei is gazdagítják."  A menzás változatban természetesen nem volt cukorborsó, és vajpuha zöld spárga rügyei sem gazdagították, ami októberben nem is nagy csoda. Viszont nem túl korrekt dolog

ellenállni a karácsonynak. Tudom, hogy november van, és még korai, de a városban már kirakták a karácsonyi díszkivilágítást, és minden reggel és délután azt találgatjuk a kisasszonyokkal, hogy vajon mikor fogják felkapcsolni ...  Szóval mi már várjuk a karácsonyt. Annyira, hogy már az adventnek is nagyon tudnánk örülni, ami, ugye, a karácsonyi készülődés ideje. Nagy várakozásunkban most az adventre készülődünk :-) Mivel lehet az adventre készülni? Hát persze, hogy adventi naptárral. Az adventi naptárak általában úgy működnek, hogy december 1-én hangulatos díszletben elrendezünk 24 meglepetést rejtő csomagocskát, abból minden nap kibontunk egyet (És felfaljuk. Vagy meglepődünk.), így tulajdonképpen karácsonyra el is fogy az egész naptár. Én most egy olyan naptárat találtam ki, ami napról napra alakul, és karácsonyra lesz kész. (Mint a  várakozástornyok .) Hobbiboltban lehet kapni a kicsinél is kisebb cserepeket. Vettem 24-et, nagyon kicsit és még annál is kisebbet. A k

az új bagoly. Tudtátok? A bagoly már nem divat, most a rókák következnek. Ráadásul (vagy éppen ezért :-) a harmadikosoknak a Vuk a kötelező olvasmány. Jöjjenek hát a rókák. A róka kitűző szabásmintája úgy készült, hogy a stiftes ragasztót körberajzoltam és a körre két kis háromszög fület rajzoltam. A két fehér filc közé raktam egy vékony szivacsot, de még egy réteg filc is megteszi. A hátoldal és a bélés: A róka arca: Összevarrtam a kitűző hátoldalát és a róka arcát és kész is: Könnyen, gyorsan, olcsón elkészíthető kézműves ajándék.

ebből mi lesz? következik:  Narancssárga és fehér filc. És egy kitűző alap. Tehát kitűző lesz. De milyen?

tehát tündércsillám borítja.  Bármennyire ijesztő is volt a  tegnapi jelenet,  azért azt el kell ismerni, hogy a tündércsillám jól hangzik. Regényes lelkületű kisasszonyok számára pedig nagyon jól hangzik. Főleg, hogy a könyvből az is kiderül, hogy ez a tündércsillám ragyog a sötétben.  Az ötletet, miszerint építsük meg a soktornyú kastélyt tornyostul, csillámostul, mindenestül, a tömegek hangos lelkesedéssel fogadták.  A kastély könnyű lesz, csak papírgurigák, azokra tető, és kész is.  Csak az hibádzott, hogy október elején kezdtük el gyűjteni a gurigákat, így olyan nagyon sok tornya nem lett a kastélyunknak.  Amíg a kisasszonyok fekete temperával lefestették a gurigákat  tornyokat, én gyorsan megcsináltam a tetőket. Kartonra egy tálkát körberajzoltam, a kört kivágtam, a kört három (nagyjából) egyforma részre vágtam, a körcikkeket kúppá hajlítottam, tűzőgéppel megtűztem. Festés után a tetőket ragasztópisztollyal a tornyokra ragasztottuk, majd a tornyokat egymáshoz.

lehet szeretni és nem szeretni. Mindkét oldalon számos érv van, nem is fogom most itt összegyűjteni, felsorolni, részletezni őket. Hiszen tény, akár tetszik, akár nem, hogy a halloween itt van, jelen van, beszüremkedett a magyar hétköznapok és ünnepek közé.  Én szeretem a narancssárga vidámságát, a táncos boszorkányait és pumpkin pie -t, vagy ha úgy jobban tetszik, sütőtök pitét is sütök minden évben. Talán nem is annyira idegen ez az őszi (az idén inkább nyár végi) bolondozás itt, Magyarországon sem. Talán, ha nyitott szemmel járunk, felfedezhetjük itt is a halloween nyomait. Nyáron, amikor a  Helkát  olvastuk, az egyik jelenetnél nekem rögtön a halloween jutott az eszembe. Mert mi ez, ha nem egy tökéletes halloween-jelenet: "A nagy kanyarnál ugyanis, ahol az út a legjobban megközelíti a vízpartot, ott, ahol a nádassal keverednek az Erdő fái, megtorpant Fecske. Olyan hirtelen vetette meg patáit, hogy Helka majdnem átbucskázott a nyakán. Még szerencse, hogy Csiperke

Ezt tavaly határoztam el a halloween-dekoráció kapcsán. Történt ugyanis, hogy egy délutánon át denevéreket vágtam ki fekete kartonból, teleragasztottam velük az ablakot, hogy majd ha hazajönnek a kisasszonyok, legyen meglepetés meg öröm. És sikerült. Volt meglepődés, és öröm is persze. Meg este 1/2 10-kor (az nálunk már rég alvásidőnek számít) szipogás és hüppögés, hogy ők félnek attól, ahogy a denevérek néznek. Tudják, hogy csak papír, és délután tetszik is nekik, de este ijesztő. Miközben kapargattam, szedegettem le az ablakról a denevéreket, elhatároztam, hogy jövőre nem így csináljuk. Meglepetés helyett inkább a kisasszonyokkal együtt csinálom majd a dekorációt - olyat kell tehát kitalálnom, amiben ők is részt tudnak venni. Tudom, hogy az egész halloweenban az ijesztgetés / ijedezés az egyik legnagyobb buli, de ezt a részt kihagyjuk. Semmi ijesztő, vagy csúnya (koponya, csontváz, szellem tehát kizárva), amolyan kisasszonyos halloween lesz nálunk. Akik olvasták a  lámpás  bej