Ugrás a fő tartalomra

Szeretek én

még moziba is járni. Igaz, mostanában elég ritkán jön össze, de néha azért mégis. Gyerekekkel is, nélkülük is. Szerintem az egésznek az a kulcsa, hogy jól kell tudni kiálasztani a filmet.
És a mozit.
És az időpontot.
Hétköznap délelőtt egy Woody Allen film még egy plázamoziban is tökéletes választás. Csak mi ketten voltunk rá kíváncsiak, senki nem rágott, csámcsogott, zörgött, beszélt, ivott, röhögött körülöttünk.



A mozizás a film vége előtt néhány perccel vett meglepő fordulatot, amikor az egyik mozis alkalmazott bejött a terembe, és azt nézte, ahogy mi nézzük a filmet. Elég zavaró volt, de úgy gondoltuk, azért csak kivárjuk a történet végét is.
Még ment a stáblista (pedig általában azt is végigolvassuk, arról nem is beszélve, hogy gyakran a stáblista közben is tart még a film egy-egy rövid jelenet erejéig), amikor az alkalmazott ajtót mutatott nekünk, hogy majd ott kellene kifáradnunk. Így keveredtünk a folyosólabirintusba. És mentünk a teljesen kihalt, félhomályos folyosón, mint Tony és Ziva, mondjuk sokkal bátortalanabbul, mint ők, ráadásul ott volt az a sok gigantikus kuka... Az NCIS-ben az ilyenekben mindig találnak legalább egy hullát.

A végén persze minden jóra fordult, és egy ipari jellegű ajtó túloldalán ott várt ránk a csilivili pláza, de rossz érzés azért maradt bennem. Hogy miért kell ezt így? És hogy tényleg nem lehet ezt máshogy? És ha már mindenképp a hátsó ajtón kell távoznunk, nem lehetne azt is igényesen kialakítani?

Ennyit a közszolgálatról. Holnap új játék indul. Akik szeretik a bujócskázós - kincskeresős játékokat, vagy gazdagítani szeretnék a saját filcpiacukat, azok készüljenek!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe