Kézügyesség dolga

Végre! Végre! Ma esett a hó! Épp ma, amikor egy kislánynak ez nagyon fontos volt. Mondjuk ő azt szerette volna, ha legalább derékig érő hó esik, de azért ennek a kis semminek is örült, a maga módján. Reggel, amikor a szakadó hóesésben iskolába mentünk, azt mondta, hogy mire ő hazaér, és hóembert építhetne, úgyis elolvad az egész. Nem, nem pesszimista a kisasszony, hanem realista. Mert mire iskola + néptánc után hazaért, tényleg elolvadt az egész. Szerencsére ebéd után kimentek az udvarra, és építettek egy nagy hóembert. És én is megtettem, ami tőlem telik. Hazafelé bementünk a papírboltba, vettünk öntapadós fóliát (??? Ha valaki tudja, pontosan mi a neve, segítsen!). Feketéből fél métert (sok maradt, 35 cm is elég lett volna), narancssárgából 10 cm-t és barnából 20 cm-t. Az egészért 400 Ft-ot fizettem. Másodszülöttem segített vágni és felragasztgatni, és íme, most így néz ki a hűtőnk:  Olyan jó mulatság, hogy csináltunk holnapra  kulacsot is. A maradék öntapadósok kellenek hozzá

végre a mag is az avokádóhoz! Először gyapjú nem volt itthon, másnap kiderült, hogy a boltban sincs, csak piros, aztán időm nem volt megcsinálni, amikor meg igen, a fényképezés maradt el. Megy a megnyerhető filcekhez. Holnap, na jó, holnapután az is kiderül, ki játszhat majd vele.

többé, hogy mi lett a zöld filcek sorsa.  Avokádót varrtam. Meg is mutatom, íme. Az látszik a képeken, hogy a magnak kialakítottam a helyét, lesz is mag hozzá, azt tervezem, hogy gyapjúból nemezelek majd, még az is lehet, hogy holnap. És elkészítettem a saját koronás királyka változatomat is. Szerettem ezt a kis madarat varrni, jól is néz ki, haladni is lehet vele. A közvetlen környezetemben akkora sikert aratott, hogy már készülnek a társai is.

az idén sem feledkeztünk el.  Az Angyal elvitte a karácsonyfát, én elpakoltam a karácsonyi díszeket.Volt galette  is persze, képet nem tudok mutatni, olyan jól sikerült, fényképezni nem volt időm. Persze sütöttem bele egy babszemet is, és koronáról is gondoskodtam. Elővettem a csipkés dobozomat, és kiválasztottam egy koronának-éppen-jó-lesz darabot.   A két végét összevarrtam.  Elővettem a dekupázs ragasztót, és jó alaposan bekentem vele a csipkét. Egy tálat felfordítottam, folpakkal beborítottam, és erre raktam a koronát száradni.  Száradás után még 2x ismételtem ezt a ragasztós kenegetést, így elég merev lett ahhoz a csipke, hogy koronaként lehetett használni.  Festeni is lehetne, de nekem annyira tetszett így, hogy hagytam, hadd maradjon meg csipkének. 

igaz, csak nagyon aprót, a zöld filcek történetéből.  Segítettem? Holnap megfordítom ezt a zöld akármit, akkor könnyebb lesz. Na jó, remélem, akkor rögtön ráismertek majd. Bármi is legyen, ha elkészül, megy a megnyerhető filcek kupacába. Azért egy sárga almát már ma odaraktam. És a koronás királykák készülnek? Egy hét múlva vége a játéknak!

ma egy zöld almát raktam. És mutatom azt is, mi történt a zöld filcekkel. Úgy kezdődik az  egész, mintha egy virág lenne. Aztán ezeket a szirmokat (?) elkezdtem szépen sorban összevarrni, mintha tojást varrnék. Vagy teknőst? Kitaláljátok, hogy mi lesz belőle? 

csak véget ért ez a téli szünet, ma végre elő tudtam venni a filceket is. Egy piros almát hozzáraktam a koronás királyka  csomaghoz. Kíváncsi vagyok, ki nyeri majd, ki játszik majd vele, és arra is, ő milyennek képzeli a koronás királykát. Ezután a zöld filcek következtek. És a kérdés: Ebből mi lesz?

liba feje van. A westikkel kezdődött persze az egész. Varrtam három újabb kitűzőt. Már postára is adtam őket, hogy az új évet a gazdáikkal kezdhessék. A pöttyös nyakörvesből kettő készült, az egyik meglepetés lesz.  Gyűrűalapot varrtam rá. Nem én fogom hordani, de muszáj volt felpróbálnom. Mondjuk kicsinek nem kicsi, de biztos mások is szeretik a nagy gyűrűket. Vagy a westiket. A sok westi után írta Viki, hogy van neki egy barátnője, aki meg a tacskókat szereti. És hogy tudnék-e tacsi kitűzőt varrni. Persze, hogy tudnék. Főleg, hogy képet is kaptam, egy fekete tacsi sziluett. Örültem, már ez is nagy segítség, nagyon nehéz minden támpont nélkül csak úgy, bele a világba varrni, eltalálni valakinek az ízlését. Ráadásul itt még támpont is volt, piros filc tacskó, fekete varrással, fekete gyöngy szemekkel. Ezt nevezem én tisztességes megrendelésnek, mindenkinek ilyet kívánok. Amikor elkezdtem (volna) varrni, kiderült, hogy a kapott képen olyan kicsi a tacskó, hogy azt nem tudom ha