Előfordul, hogy nem egy konkrét dolgot írok be a keresőbe (körablak), hanem csak úgy általánosságban egy viszonylag tág fogalmat (szecessziós). Mindig ebből lesz a baj, mert ilyenkor megállíthatatlanul elindulunk lefelé a lejtőn. Rábukkanok egy addig soha nem látott, soha nem vágyott tárgyra, aminek eddig a létezéséről sem tudtam, és abban a pillanatban tudom, nekünk épp erre van szükségünk. (Még rosszabb, ha elkezdek gondolkodni, hogyan, mire használhatnánk - az első ránézésre egyértelmű lehetőségen kívül.)
Sárkányos vízköpőt kerestem, ezért beírtam, hogy csatorna, és rábukkantam a hófogókra.
Kép innen |
Mire a Párom bejött a szobába egy kisebb gyűjtemény várta, és a kérdés:
- Szeretnénk hófogót a tetőre????
- Ha ilyen szépet találsz ennyiért, akkor igen.
Azért még megkérdeztük az építészt is, aki azt mondta, ő lebeszélni senkit nem fog a hófogóról, mert ha egyszer hó is lesz télen, jól jön az majd.
Így vettük meg az első adag (13 darab) hófogót. Abban maradtunk, ha találunk, veszünk még hozzá. Ha nem is lesz elég arra, hogy körberakjuk a tetőt, arra a részre, ahol a legtöbbet járunk, rakunk.
Eltelt néhány hét, újabb hirdetés jelent meg. A mi (leendő) hófogóink! 15 darab, az ár irányár. A telefonban már kiderült, hogy akit felhívtunk, az azt se nagyon tudja, miről van szó, ja, hát nem én árulom, hanem a barátnőm szülei, csak az én telefonom van megadva.
Esetleg megtenné, hogy megkérdezi a barátnője szüleit, mennyi lenne az utolsó ára a hirdetésben szereplő 15 hófogónak?
Persze. Egy-két óra.
Volt az 3-4 is, de visszahívott.
Az alku megköttetett, a 15 hófogó csak arra vár, hogy a Párom érte menjen.
És itt át is adnám a szót a Páromnak, ez az ő kalandja volt.
Én vagyok a Pár :)
Szóval a story:
A megbeszélt helyre 2-3 perccel korábban érkezem, az autóval éppen az Eladó háza előtt parkolok, nézem a házat, a tetőt és rajta a hófogókat - nem olyan, mint amit árul, nem erről a házról maradt, de nekem mindegy, csak rááll a szemem az utóbbi napokban . . .
Pontban 11-kor csengetek, gimis korú lány enged be, mondja, hogy mindjárt jön az édesanya is, ő az illetékes hófogó ügyben. Bemegyünk az udvarra, anyu kijön . . .és a történet innen válik érdekessé, ugyanis megmutatja az "árut". Mosolyom nem természetes, ugyanis amiben telefonon megállapodtunk, az nem ez. Pontosítok: kiderült, hogy a 15 db úgy igaz, hogy 7 abból a mintázatúból való, amilyenre szükségünk van, a többi meg hasonlít ugyan, de nem olyan. Állok a ház mellett a 2 mintázatú hófogót bámulva és azon gondolkodom, hogyan kezdjek bele.
"Elnézést, de a hirdetésben 15 db ilyen (mutatom) típusú szerepelt, de azok ott (mutatom) nem olyanok."
"Nem, abból csak annyi van, a többi ilyen."
"Látom, de nem ezt írták a neten, nem erről voltak fent képek, és nem mellesleg nem ebben állapodtunk meg tegnap a telefonban."
"Nem tudom, mi van a neten, az ő (mutat a lányára) barátja tette fel."
"Értem, de akkor én ezt a hetet elviszem a kialkudott áron, a többire köszönöm, nincs szükségem."
"Miért???!!! - alig tér el a minta, ki látja azt olyan magasan!?"
"ÉN látom. Asszonyom állapodjunk meg abban, hogy aki tesz fel hófogót, és ráadásul ilyen díszeset, annak nem mindegy, hogy hogyan fog kinézni."
"Akkor nem adjuk el, marad itt a garázsban akár évekig."
"Nézze, én kb. 30 percet utaztam Önökhöz a 15 db hófogóért. Miért jó ez Önnek, ha itt marad? Illetve azt is szeretném megemlíteni, hogy Önök tették fel rosszul, Önök nem tartják azt, amiben tegnap megállapodtunk."
Itt (szegény lány) megpróbált az édesanyjára hatni, mert ő megértette, hogy nem biztos, hogy én vagyok a hunyó ebben a furára sikeredett helyzetben, de rosszul tette, mert kapott egy rövid és hathatós kioktatást - hiába, nem volt még rutinja. Egyébként ezúton is köszönöm neki, mert tényleg - többször - megpróbált hatni az anyjára, de az - valamiért - olyan dühös lett ettől az egész, számára kezelhetetlen helyzettől, hogy gondoltam átmegyek mediátorba, és lépek én. Felajánlottam, hogy kimegyek 5 percre és beszéljék meg, mit szeretnének. Kimentem, eltelt 2 perc, majd - szerencsére - a lehiggadt anya előjött, kis mosollyal mondta, hogy nem kellett volna kimenni és akkor OK, eladja nekem a hófogókat. Majd folytatta:
"Tulajdonképpen én az ilyen megmaradt dolgokat ingyen is oda szoktam adni."
Itt már én sem tudtam pókerarccal viselni a helyzetem és átmentem kreténbe:
"Én is elviszem, akár ingyen is!"
"Jó, de maga nem . . .olyan . . .szegény."
És a kegyelemdöfés:
"Asszonyom, ha szeretné vágok olyan "szegény" arcot!" - bocsánat mindenkitől, de eddig bírtam!!!
Szumma-szummárum, kifizettem a cuccot, majd nevetgélve váltunk el.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése