Ugrás a fő tartalomra

Nem úgy kezdődött

persze, hogy a nagy darab kartonnak nekiestem a fekete zománcfestékkel. (Akkor lehet, hogy nem is lett volna semmi az egészből.) A festékkel való bajmolódást komoly tervezés előzte meg. Előbb kicsiben, A/4-en tervezgettem, majd csomagolópapíron, a végleges méretben rajzoltam meg a sablont.


Ezt a sablont 6 példányban kivágtam a kartonból.


Egy csészét körberajzoltam, körbevágtam, 6 sugarát félig bevágtam.


3 ilyen korongot vágtam ki a kartonból, a közepét mindegyiknek kilyukasztottam.


És amikor összeszereltem az alkatrészeket, ez lett belőle:


Szétszerelés után a festés következett. A kisasszonyok itt kapcsolódtak be a munkába, az első réteget ők festették, lelkesen. A második réteget is ők festették. A harmadik körnél lelkesedésről már szó sem volt. A negyedik réteg után Elsőszülöttem megkérdezte, hogy eredetileg is ilyen halványbarnának képzeltem el?
Arra kellett rájönnünk, hogy a hullámkarton úgy szívja magába a zománcfestéket, mint a szivacs a vizet.  A nyolcadik - kilencedik réteg után hagytuk abba a festegetést. Közelről látszik rajta, hogy még két - három réteget elbírt volna, de nem nézzük közelről :-)


Mert én leszereltem a kisasszonyok szobájában a lámpaburát,


a Párom pedig bevállalta a villanyszerelést, hogy a vezetékre felfűzhessem a korongokat, amik majd tartják a csillár részeit.


Az első két alkatrész már a helyén van:


És a többi is:


Így néz ki este:

Maradt még annyi karton (meg festék, meg türelem hozzá), hogy az olvasólámpát is átalakítottam:


Az egész lapraszerelhető, Halloween után majd szétszedjük, és újra használható - ki tudja, lehet, hogy lesz nálunk még vámpíros buli is ... :-/

Megjegyzések

  1. Nem semmi szépséget alkottál megint:)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett! Bár látom az olvasólámpánál már kicsit lanyhult az érdeklődés (értsd: csak két rész készült nem hat). Lehet, hogy akrillal nem kellett volna ennyi réteg? De megérte a fáradozást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Muszáj volt ennyi rétegben festeni, hogy legalább nagyjából fekete legyen. Szerintem a zománcfesték volt rossz választás, most már simán temperával csinálnám, és azt lakkoznám a végén.
      Az olvasólámpa csak a ráadás, maradt még ennyi karton, akkor meg miért ne. De jó is így, mert az ablakpárkányon nem is férne el, ha 6 ága lenne.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe