Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged ? 26.6.2

Ez a sok alcím már kicsit nevetséges, de van folytatása a süti-ügynek. Délután ugyanis a többiek ezzel jöttek haza:

A süti, amit az oviban nem ehettek a gyerekek. (Ami hiányzik a tálcáról, az a hazaúton történt. A természetes fogyás, már megint.)
Az óvónéni elnézést kért, de haza kellett küldenie a sütit, mert ő a múltkor már beengedett egy házi sütit, és kapott érte. Mondta neki a Párom, hogy nem rá haragszunk mi, még abba sem akarunk belemenni, hogy miért jobb az ipari édesség, mint a házi süti, ha van egy szabály, azt elfogadjuk.
De jó lenne eldönteni, mi is a szabály, mert az olyan következetlenségekből, hogy hétfő délelőtt tilos, csütörtök délután viszont kell házi sütit vinni, csak ilyen hülye helyzetek lesznek, amik az óvónéniknek is rém kellemetlenek.
Az óvónéni elmondta, ő sem igazán érti, de volt ez már náluk téma értekezleten, akkor az óvodavezető úgy magyarázta, hogy a játszódélutánokat, gesztenye-partykat és társait nem az óvoda szervezi, hanem a szülők, azért lehet házi süti.
A Párom itt felröhögött, mondván mindnyájan tudjuk, hogy nem a szülők, hanem az ovi szervezi ezeket a programokat. Az óvónéni nem felelt rá semmit, nyilván neki is van főnöke.
Ennyi erővel azt is mondhatjuk, hogy a gyerekek ovis név- és szülinapját is a szülők szervezik.
De egyre viccesebb ez az egész. Akkor a küszöb számít, az óra, vagy az, hogy ki szervezi??? Valami gond lehet ezzel a szabállyal, mert nagyon nem egyértelmű.

Ui: Kérdeztem a kisasszonyt, hogy volt az oviban, volt-e ünnepség. Mindössze annyit mondott az egészről, hogy megköszöntötték, semmi többet. Gondolom, micsoda vidám, ünnepi, felszabadult köszöntés volt, ilyen előzmények után.

Megjegyzések

  1. Annak idején nálunk azzal magyarázták, hogy a házi süti elkészítésének körülményeit nem ismerik, és ki tudja, nem tartalmaz-e mérgezett csokoládét, vagy szalmonellás tojást. Az óvónénik nem tudnak felelősséget vállalni.
    Nos mindez elég gyenge érv volt, éppen akkoriban több élelmiszerbotrány is zajlott...
    És jöttek szép sorban a Tescos torták...
    Egyébként ezt az érvet én elfogadtam, a csoportban mondjuk volt egy-két olyan anyuka, akinek a tortájából én sem szívesen ettem volna. Bocsibocsibocsi, tudom, ilyet nem illik mondani.
    Nekem az a legszimpatikusabb, ha megünneplik simán, torta és süti nélkül.
    De ha már így megmaradt a süti, megkínálhatnál :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálunk is volt már ez az érv AZ érv. És köszönöm, hogy kimondtad (leírtad), igen, mindnyájunknak van olyan anyukatársa, akinek nem szívesen ennénk a sütijéből. Egyébként nemcsak az élelmiszerbotrányok miatt gyenge ez az érv. Egy anyuka csak annyit kérdezett, amikor meghallotta, hogy ki az, aki romlott sütivel etetné a saját gyerekét???
      Süti maradt bőven, most a fagyasztóban várja a szűkösebb időket.

      Törlés
  2. Bocsibocsi..az előzményeket utólag olvastam el. Így azért kicsit más megvilágításban látom az Ügyet. :)
    Vagyis :(

    VálaszTörlés
  3. Nálunk ezt úgy intézik az óvónénik, hogy a bevitt, házi gyártású sütiből is tesznek el ételmintát, mint ahogyan az ebédből is. Igaz, ha valami gond van, az már csak utólag derül ki, de talán ne abból induljunk ki, hogy mások otthon "rosszul" főznek-sütnek. :)
    Most még talán könnyebb is, mert kicsik - de az iskolában már nehezebb lesz megmagyarázni az ilyen logikátlanságokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én bizakodó vagyok, szerintem az iskolában jobb - ebből a szempontból legalábbis biztosan. Mivel a gyerekek amúgy is vihetnek otthonról tízórait, amiből meg is kínálják egymást, így ha baj lenne, senki nem tudná kideríteni, ki / mi volt a forrás. Tehát az ünnepségekre is lehet házi sütit vinni.
      Mondjuk a bravúros észjárás azért ezt is meg tudja a lehető legegészségtelenül szervezni, de erről majd később...

      Törlés
  4. Nagyon jó írások az ovis életről. Nem is tudom, hirtelen , hogy szülői vagy óvónői szemmel tudnám szebben megközelíteni, nem is azért, mert meg kell, hanem mert valóban minket is érintő kérdésekről van itt szó. Jó lenne írni róla...
    Addig is:
    -szülőként azt mondom, hogy a tanügyi rendszer útvesztőit sosem fogjuk megérteni( bár azok, melyekben mi élünk , teljesen más), azt hiszem, kicsit olyan kusza az egész, mint maga a világ, és igen, valóban jó lenne, ha végre az egésznek a közzéppontjában a gyerek állna
    - óvónőként meg: a főnökkel és a megkötöző szabályokkal valóban nehéz meglenni, és de jó annak az óvónéninek, aki a normalitás határain meri vállalni netán az értelmetlen szabályok kijátszását is
    Mindenképpen erre az egész szülinapozásra biztosan lehetne megoldást találni.( Októberben , amikor rebekát négyszer ünnepeltük, mert így sikerült, leírtam, hogy az oviba mézespogácsát vittem. Semmi felhajtás, egy db mindenkinek, és megvolt. Sokkal többet jelentett a kis ajándék, amit azóta is nagy lelkesen nézeget...)
    Üdv, kitartást, és pozitív megoldásokat. Nem könnyű az ovis élet,az biztos:)
    Júlia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a kis ajándék, na az kincset ér. Az én gyerekem már három éve várja remegve. A külön asztalnál ülést, az éneklést, és azt a bizonyos kis ajándékot. Valami kis kivágott figurát kapnak. Állítólag az idén legalább megköszöntötték - mondjuk nem tudom, milyen formában, mert egyáltalán nem beszél róla - , de a kis ajándékkal nem találkoztam.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe