hogy tőletek konkrét gyermeknapi programokat vártam, úgy illik, hogy eláruljam, mi hogy ünnepeltünk.
Én úgy tanultam, hogy semmit nem tanítunk csak úgy, hirtelen, előkészítés nélkül. Minden következik valamiből és mindennek van folytatása, egy ünnepet is fel kell építeni és időt, energiát kell szánni a levezetésre is. A karácsonyt például az adventi időszak vezeti fel, és mi Vízkeresztkor zárjuk le, ünnepi vacsorával és játékkal.
Régebben tartottunk rendkívüli gyermeknapokat, amikor nem mondtuk meg a kisasszonyoknak, hogy mi vár rájuk, csak kaptak egy napot ajándékba. Reggel felkeltünk, reggeliztünk, összekészültünk, elindultunk az oviba, begurultunk a parkolóba..., de MEGLEPETÉS!, nem álltunk meg, hanem továbbhajtottunk, és elmentünk Budapestre metrózni, vagy egy turkálóban felpróbáltuk az összes szédült ruhát, vagy a DM-ben körömlakkot vettünk, és a tó partján a fűben heverészve körmöt festettünk... Amióta iskolás van a háznál, ezek a lopott napok kikoptak az életünkből, de még emlékszünk, hogy ragyogott a kisasszonyok arca, amikor kiderült, hogy meglepetés vár rájuk.
Így hát pénteken mindenki oviban, iskolában töltötte a napot, én sütöttem, főztem, pakoltam, és délután, amikor összegyűltünk, és beültünk a kocsiba, hogy indulunk haza, kitört a nagy csodálkozás. Hogy miért van ott a kispárnájuk? És a kedvenc alvós plüsijük? MEGLEPETÉS!
A kisasszonyok az idén a nagyvilágot kapták ajándékba.
Persze kalandok itthon is várnak ránk, így amikor hazajöttünk a nagyvilágból, újabb kirándulásra indultunk. Másodszülöttem néhány napja megtanult pótkerék nélkül biciklizni, így már biciklitúrákra is vállalkozhatunk. Eltekertünk a városrészünk másik végébe, a "vízeséshez".
És a másikhoz is.
És sütöttünk szalonnát a szitáló esőben.
Hogy a dekoráció se hiányozzon, megcsináltam a girlandot. Most csak a betűket vágtam ki színes papírból, azt lamináltam.
És volt rendes ajándék is. Amióta lehet a Tescoban kilóra gumicukrot kapni (több, mint egy éve, az biztos), megy a kácsingás és a vinnyogás, hogy de mi miért nem és hogy de mi mikor. Valamikor tél végén rávágtam, hogy gyermeknapon. Azóta nincs kácsingás és vinnyogás. Béke van, nyugalom, bizalom. És spekulálás, hogy ki melyikből mennyit, és számolgatás, hogy hányat alszunk még. De eljött, megvolt nálunk a nagy gumicukor nap.
Levezetésként pedig ma este előszedtük a régi és az új fényképeket.
Én úgy tanultam, hogy semmit nem tanítunk csak úgy, hirtelen, előkészítés nélkül. Minden következik valamiből és mindennek van folytatása, egy ünnepet is fel kell építeni és időt, energiát kell szánni a levezetésre is. A karácsonyt például az adventi időszak vezeti fel, és mi Vízkeresztkor zárjuk le, ünnepi vacsorával és játékkal.
Régebben tartottunk rendkívüli gyermeknapokat, amikor nem mondtuk meg a kisasszonyoknak, hogy mi vár rájuk, csak kaptak egy napot ajándékba. Reggel felkeltünk, reggeliztünk, összekészültünk, elindultunk az oviba, begurultunk a parkolóba..., de MEGLEPETÉS!, nem álltunk meg, hanem továbbhajtottunk, és elmentünk Budapestre metrózni, vagy egy turkálóban felpróbáltuk az összes szédült ruhát, vagy a DM-ben körömlakkot vettünk, és a tó partján a fűben heverészve körmöt festettünk... Amióta iskolás van a háznál, ezek a lopott napok kikoptak az életünkből, de még emlékszünk, hogy ragyogott a kisasszonyok arca, amikor kiderült, hogy meglepetés vár rájuk.
Így hát pénteken mindenki oviban, iskolában töltötte a napot, én sütöttem, főztem, pakoltam, és délután, amikor összegyűltünk, és beültünk a kocsiba, hogy indulunk haza, kitört a nagy csodálkozás. Hogy miért van ott a kispárnájuk? És a kedvenc alvós plüsijük? MEGLEPETÉS!
A kisasszonyok az idén a nagyvilágot kapták ajándékba.
Persze kalandok itthon is várnak ránk, így amikor hazajöttünk a nagyvilágból, újabb kirándulásra indultunk. Másodszülöttem néhány napja megtanult pótkerék nélkül biciklizni, így már biciklitúrákra is vállalkozhatunk. Eltekertünk a városrészünk másik végébe, a "vízeséshez".
És a másikhoz is.
És sütöttünk szalonnát a szitáló esőben.
Hogy a dekoráció se hiányozzon, megcsináltam a girlandot. Most csak a betűket vágtam ki színes papírból, azt lamináltam.
És volt rendes ajándék is. Amióta lehet a Tescoban kilóra gumicukrot kapni (több, mint egy éve, az biztos), megy a kácsingás és a vinnyogás, hogy de mi miért nem és hogy de mi mikor. Valamikor tél végén rávágtam, hogy gyermeknapon. Azóta nincs kácsingás és vinnyogás. Béke van, nyugalom, bizalom. És spekulálás, hogy ki melyikből mennyit, és számolgatás, hogy hányat alszunk még. De eljött, megvolt nálunk a nagy gumicukor nap.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése