Ugrás a fő tartalomra

Azok után,

hogy tőletek konkrét gyermeknapi programokat vártam, úgy illik, hogy eláruljam, mi hogy ünnepeltünk.

Én úgy tanultam, hogy semmit nem tanítunk csak úgy, hirtelen, előkészítés nélkül. Minden következik valamiből és mindennek van folytatása, egy ünnepet is fel kell építeni és időt, energiát kell szánni a levezetésre is. A karácsonyt például az adventi időszak vezeti fel, és mi Vízkeresztkor zárjuk le, ünnepi vacsorával és játékkal.
Régebben tartottunk rendkívüli gyermeknapokat, amikor nem mondtuk meg a kisasszonyoknak, hogy mi vár rájuk, csak kaptak egy napot ajándékba. Reggel felkeltünk, reggeliztünk, összekészültünk, elindultunk az oviba, begurultunk a parkolóba..., de MEGLEPETÉS!, nem álltunk meg, hanem továbbhajtottunk, és elmentünk Budapestre metrózni, vagy egy turkálóban felpróbáltuk az összes szédült ruhát, vagy a DM-ben körömlakkot vettünk, és a tó partján a fűben heverészve körmöt festettünk... Amióta iskolás van a háznál, ezek a lopott napok kikoptak az életünkből, de még emlékszünk, hogy ragyogott a kisasszonyok arca, amikor kiderült, hogy meglepetés vár rájuk.
Így hát pénteken mindenki oviban, iskolában töltötte a napot, én sütöttem, főztem, pakoltam, és délután, amikor összegyűltünk, és beültünk a kocsiba, hogy indulunk haza, kitört a nagy csodálkozás. Hogy miért van ott a kispárnájuk? És a kedvenc alvós plüsijük? MEGLEPETÉS!
A kisasszonyok az idén a nagyvilágot kapták ajándékba.






Persze kalandok itthon is várnak ránk, így amikor hazajöttünk a nagyvilágból, újabb kirándulásra indultunk. Másodszülöttem néhány napja megtanult pótkerék nélkül biciklizni, így már biciklitúrákra is vállalkozhatunk. Eltekertünk a városrészünk másik végébe, a "vízeséshez".


És a másikhoz is.

És sütöttünk szalonnát a szitáló esőben.


Hogy a dekoráció se hiányozzon, megcsináltam a girlandot. Most csak a betűket vágtam ki színes papírból, azt lamináltam.

És volt rendes ajándék is. Amióta lehet a Tescoban kilóra gumicukrot kapni (több, mint egy éve, az biztos), megy a kácsingás és a vinnyogás, hogy de mi miért nem és hogy de mi mikor. Valamikor tél végén rávágtam, hogy gyermeknapon. Azóta nincs kácsingás és vinnyogás. Béke van, nyugalom, bizalom. És spekulálás, hogy ki melyikből mennyit, és számolgatás, hogy hányat alszunk még. De eljött, megvolt nálunk a nagy gumicukor nap.

Levezetésként pedig ma este előszedtük a régi és az új fényképeket.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe